A nagy égi párbaj: lopakodó kontra rakéta

Egy „láthatatlan repülogép” lelövésének – és egy barátság kezdetének különös története.

 

Persze a „szakma” a világ elso csapatszolgálatba állított, a médiában lopakodónak nevezett Lockheed bombázót, az F-117-est jogos óvatossággal alacsony észlelhetoségu repülogépként aposztrofálják. A furcsa kinézetu, az aerodinamika alaptörvényeinek durván ellentmondó, de a radarok számára valóban nehezen felderítheto szerkezet 1991-ben, az elso Öböl-háború során mutatkozott be, már az elso órákban is, a legjobban védett Bagdad fölött is, teljes sikerrel. A furcsa fekete gépek megjelentek néhány évvel késobb a NATO szerbiai hadmuveletei során déli szomszédunk egén is, és ekkor következett be az a bizonyos világrengeto meglepetés, aminek egyik foszereploje a szerb hadsereg magyar ezredese, egy Sz-125M Nyeva légvédelmi rakétaosztály parancsnoka, Dani Zoltán volt.

 

 

A tisztet már jó ideje izgatta, hogyan lehetne „láthatóvá tenni” a „láthatatlan” támadót. A „trükkje”, amit kigondolt, az volt, hogy a modern radarok helyett nagy hullámhosszon dolgozó régebbi típusokat vetnének be, akkor még némi technikai átalakítás mellett ezek a berendezések esélyesebbek az F-117-es felderítésére.De nemcsak ez volt a siker titka, hanem az is, hogy a parancsnok rugalmasan és hatékonyan használt a a rendelkezésére álló eroket: a „radargyilkos” támadások elkerülése érdekében húsz másodpercre korlátozta a radar muködését, hogy a HARM-rakéták ne tudják bemérni a kisugárzás helyét, és magának az egységnek is surun változtatta a helyét, amihez az is kellett, hogy katonáival begyakoroltassa a gyors mozgáshoz szükséges gyors telepítést.

 

Az azóta szolgálatból kivont F-117-es

1999. március 24-én indult be a szövetségesek légi offenzívája, de Dani Zoltán alakulatát nem érte támadás, mert elhagyta azt az állást, amelyet a NATO gépei az elso hullámban lebombáztak. A rakétaosztály március 27-én Belgrádtól nyugatra állomásozott, amikor az olaszországi Avianóból felszálltak az F-117-esek.

Dani Zoltán „elavult” radarja jelezte is a gépek közeledését, amelyeket ráadásul nem kísértek szokásos mód sem az EA-6-os Prowler zavarógépek, sem a rakétagyilkos rakétákkal vadászó F-16-asok. A radarkomplexumnak 17 másodperces kapcsolás révén sikerült befognia a lopakodók egyikét, mégpedig akkor, amikor kinyitotta a bombakamrát és ezzel alaposan megnövelte a radarvisszaverodést.

 

A lelőtt gép kabinteteje: a bombázót nem az a tiszt vezette, akinek a nevét ráfestették.

Két rakétát indítottak rá: az egyik elkerülte, a második viszont a közvetlen közelében robbant fel, az így keltett lökéshullám a hátára fordította a gépet, a pilóta a komoly manoverezésre nem tervezett gépet nem tudta kivezetni a zuhanásból, és o maga is katapultálni kényszerült. A szlovén származású amerikai pilótát másnap az amerikaiak a szerb fováros közvetlen közelében megtalálták és épségben kimentették.

Dani Zoltán alakulata pedig tovább harcolt, és ellentétben sok más szerb légvédelmi egységgel, veszteség nélkül élte túl a háborút, pedig a rakétások a szövetségesek kiemelt célpontjai voltak, ennek ellenére Dani Zoltán egysége érte el a háború másik találatát, egy F-16-os lelövését. A magyar tisztet azonban nem érte túl sok elismerés mindezért, részben mert magyar volt, részben mert sikereit úgy érte el, hogy nem követte mindenben a kötelezo eljárásokat...

A lelőtt gép roncsai Belgrád közelében

 

Az F-117-es lelövése persze óriási szenzáció lett, és a szerbek értheto mód roppant büszkén tálalták a világnak a történteket. Jellemzo híradórészlet, ahogy a szerb tévésekkel a helyiek egyike úgy tréfálkozik, hogy eladásra kínálja a „láthatatlan” gép egy „láthatatlan” darabját, persze az üres kezében mutatva a nemlétezo roncsrészletet.

A másik foszereplo, az amerikai gép pilótája, Dale Zelko elmondásából azért sok minden más is kiderült. Amellett, hogy a pilótának már eleve rossz érzése volt, amiért nem küldték a szokásos aktív zavaró kíséretet a bevetésére, az is kiderült, hogy a tervezett kurzus gyakorlatilag ugyanaz volt, amit az F-117-esek elozo nap hasonló idoszakban repültek, vagyis ennek a bevetésnek a tervezése valami igen tanulságos elbizakodottság légkörében történhetett, pedig nyilván nem volt véletlen, hogy a korábbi akciók során nagyon is dolgozott a lopakodók körül az aktív zavarás. „Sosem éreztem ennyire erosen, hogy ha valaha van esély arra, hogy lelojenek, akkor az most fog megtörténni, és meg sem lepodtem nagyon, amikor ez bekövetkezett” – emlékezett késobb a pilóta.

 

Dani Zoltán és Dale Zelko a belgrádi reptér melletti múzeumban, az F-117-es roncsainál

 

Ugyanakkor Zelko kifejezetten örült, amikor tudomást szerzett róla, hogy az a rakétás, aki ot sikeresen földre vitte, szívesen találkozna vele: o is kíváncsi volt arra, ki követte el szavai szerint „azt a szép lövést”.  Amint arról a BBC is részletesen beszámolt, benne eros tisztelet élt az iránt a szerb katona iránt, aki ezt véghez tudta vinni. Eredetileg Dani Zoltán fiának ötlete volt, hogy találkozzanak, o találta meg eloször Zelko bejegyzéseit az interneten, majd egy szerb dokumentum-filmes is felkarolta az ötletet. Néhány év levelezés következett, majd a két – azóta már leszerelt – tiszt 2011-ben foghatott kezet, sot, ölelte meg egymást. Családostul keresték fel egymást Szerbiában és Amerikában: az elso találkozásuk Belgrád egén az összecsapásuk volt, a második már a barátságuk kezdete. Még abba a belgrádi múzeumba is együtt mentek, ahol Zelko gépének roncsait őrzik.